Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halálvágy és rettegés

Halálvágy és rettegés

 


A halál kiszámíthatatlan rettegés,

Pusztít, szenvedsz, vágysz rá, s rettegsz tőle.

E szó vért fagyaszt az emberekben főleg,

S a halottat elnyeli a setét hely.

 

Megvakulsz, nem látsz, rettegsz és fázol,

De lehet, csak álmodsz, s mire felébredsz

A Halál fejed fölül elrebben

A félelem marad utána csupán

 

De egyszer el jő érted könyörtelen,

Mélybe zuhan a félelem,

Megszűnik körülötted a világ.

S ha megszületsz újra egy más dimenzióba

 

Elvész minden, a régi emlék,

A kép a halálról csak egy rém

Újra kezded egész életed,

De! Mindig követ, nyomodban liheg.

 

Mert akármilyen testbe születsz,

Egyszer meg kell halnod, hisz ez kell!

Az élet és halál kézen fogva jár.

Te döntöd el; melyik kell.

 

De vigyázz! Az élet értékes!

A halál csak egy átmenet

Az élet is, de milyen szép;

Élet, halál váltakozik.

 

Felébredsz és rájössz egyszer;

Az élettől is félni kellene.

Hisz csalfa, rabló, könyörtelen

Mint a halál, értelmetlen.

 

Kiszakadnál e körforgásból,

Ördögi kör, most már látod.

Álnok kígyó mind a kettő

S te csak áldozat a kettő között.

 

De milyen szép is!

Hisz te is az vagy!

Álnok kígyó a sok gazban.

Értelmetlen, értéktelen

 

Kegyetlen és könyörtelen!

Te is belül mérgezett vagy,

De ez nem az almától van,

Hisz az is csak mende-monda.

 

Az emberekben a szépet keressük,

De csak hazugságot, romlottságot lelünk.

Álljunk csak meg egy percre!

Az idő álljon le, az élet álljon meg!

 

Kérdésekre keressük a választ;

Vajon a sok gyász és e bánat

Ér valamit? Vagy csak áldozatok lettünk?

Miért csak hazug szavakból értünk?

 

Az igazság! Az értékesebb!

Hát ezért esik nehezen?

Miért nem kapunk választ?

Mire ez a sok álomlázas

 

Beszéd? Hisz nincs értelme

Értelmetlen, érthetetlen.

Sok bűn, gyász és háború dúl

Minden szívben ott búj, fúj.

 

Elemészti a lelket

Lassan, kíméletlen.

Belefáradunk a harcba

Átadjuk magunk a Halálnak.

 

A körforgásból nincs kiszállás.

A háborgó lelkek kifáradnak,

Nem keresik a válaszokat.

Élik tovább életüket

 

Értelmetlen, érthetetlen, kegyetlen.

S a Haláltól félünk?

Nem a halál a kegyetlen;

Az élet kérlelhetetlen, és Te!

 

/Tiosy/